Ha volna ajkad mindenik szava,
Egy égi karnak édes szózata;
Mily édes dal! – sohajtanám talán,
De nem merengnék rajt’ oly édesen,
Mint így ajkadnak mindenik szaván.
Tekinteted, ha volna napsugár,
Mely a világot gyújtogatni jár,
Megbámulnám talán e fényözönt,
De annyi fénnyel nem borítna el,
Miként szemed, ha édesen köszönt.
Ha volnál te a mindenség maga,
Mely lábaimhoz porba hullana;
Büszkévé tenne tán az uralom,
De oly boldoggá soha – sohasem,
Minővé tettél, édes angyalom!
