Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya,
Szemünk elől el-elfödi
A fellegek árnya.
A napba néz éles szeme,
S a fény meg nem vakítja,
Hatalmas szárnycsapással a
Felhőt ketté hasítja.
De bár repülni fönt szeret,
Leszáll a földre gyakran,
A földön megtalálja mind,
Mit nem talál a napban.
Hiába tör a napba föl,
Nem lehet, hogy ott éljen!
S bár madarak királya ő,
Elveszne ottan éhen.
Szállj, szállj, ó sas, a földre le,
Itt van az élet, itt van!
Köszönd a földnek, hogyha még
Erő van szárnyaidban.
Ez ad ételt, ez ad italt
Gyermekeidnek s tenéked…
Szállj, szállj, ó sas, a földre le
Itt az igazi élet!
