Kardom törött, a pajzsom szertemállott,
Ma leütik fejemről koronámat
És megaláznak.
Istenanyám!… nagy lenne bár vétkem,
A siralmak e zordon éjjelében
Állj szóba vélem.
Én Hungária a te büszke lányod,
Zord végezése ellen, én a vádlott,
Vitát nem állok.
Csak egyet Uram: odalökve vétlen,
Ne vess te engem latroknak kezében,
Láss halni szépen.
Diszits föl engem, veszni szánt leányod,
Tedd a fejemre fénylő koronámat,
Te százszor áldott.
Add pajzsomat, kezembe add a kardot,
Aztán takard el borus Isten-arcod,
Ne nézd a harcot.
1921.
