Rég beomlott sziklavárak
Felépülnek könnyedén,
De ott porlad, a ki meghalt,
Sülyedt sírja fenekén.
Rengetegben lezuhant fa
Vén gyökérből újra kel,
De a holtnak sírja zárát
Semmi kulcs se nyitja fel.
Tengerekről égre szállt csepp
Harmatgyöngyben visszaszáll, –
Oh, én édes angyalom, hogy
Végkép csak te távozál!
