Dömötör Pál: Matild

Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a lány!
A költő bájos felesége
Te lettél azután.
S a kis család költészete
Nekem ti óh! csak együtt vagytok…
– Te vagy az édes anya, te,
Szerető, gondos, édes anyjok.

Oh, szép valál te eszményképnek,
Szivem leánya, szép!
Oh, szép és jó vagy feleségnek,
Szerelmem csak tiéd.
S a megnyilt ég tekintete,
Szemed ha függ őrködve rajtok…
– Te vagy az édes anya, te,
Szerető, gondos, – édes anyjok.

*

Te voltál földi eszményképem,
Te lészsz a kép örök álmom felelt;
Te voltál földi üdvösségem,
Majd földöntúli üdvöm is veled…
Áldott hitvesnek és áldott anyának,
Halóporodban is szeretve áldlak!