Endrődy János: A kis rózsabokor

Víg természet
Szép játéka
Te kis rózsa! Kedvemet,
Mikor látlak,
Felderíted,
Te diszíted kertemet.
Nem hiheted
Mint szeretlek,
Hogy jobban nyíl kebeled;
Mikor Lucám
Gyenge keze
Megitatja kis töved.
Ó mely kérlek,
Súgd meg néki,
Ha még hozzád ide jő,
Hogy mint a te
Ékességed
Ő díja is eltűnő.