Fel dalra, társak! zengje ajkunk
A munka bús, de szent dalát
Mi dolgozunk, nagy hasznot hajtunk,
De hol a kéz, mely díjat ád?
Hol az a kéz, mely áldva adva
A verítékért megfizet?
Ez ajk kenyérért kenyeret,
Nem alamizsnát kér fáradva!
Éhség, nyomor velünk,
De mind, mind felkelünk,
S ki harcba száll, hadd vesszen ő…
Szabad lesz a jövő!
A gazdagoknak van hazájok,
Övék a hon hegy-völgye mind,
Mi építők fel palotájok’,
Mely ime ránk büszkén tekint!
S egy talpalatnyi tér e honbul
Nem a miénk sehol sehol,
Csupán ha hantja ránk omol,
Ha a lélek-harangja kondul.
Éhség, nyomor velünk
De mind, mind felkelünk,
S ki harcba száll, hadd vesszen ő…
Szabad lesz a jövő!
Királyi szívvel szolga a nép,
Felette úr lett a silány,
Könnyelmű szó eladja vérét
Az érdek szennyes piacán.
S ki kart veszített a csatában,
Vagy munka közt a gép előtt,
Ah! immár ki ápolja őt?
Koldus a dús nagy pitvarában
Éhség, nyomor velünk,
De mind, mind felkelünk,
S ki harcba száll, hadd vesszen ő…
Szabad lesz a jövő!
Kenyeret nem kap, aki éhez,
Tanítót nem kap gyermeke,
Nem jöhet orvos betegéhez
S gazoktól függ becsülete.
Oh, búja és tűrése hosszú!
S nagy országokba’, szerte-szét,
Halljátok-e, hogy zúg a nép?
Trónokat ingat már a bosszú!
Éhség, nyomor velünk,
De mind, mind felkelünk,
S ki harcba száll, hadd vesszen ő…
Szabad lesz a jövő!
De mit panaszlunk! Nemsokára
Nagy számadásra hív a kor!
S zeng bércről-bércre valahára,
Mi most a szív mélyébe’ forr!
Fel számadásra, hangzik a dal!
Tenger se zúg ily rémesen!
Nem nyomja lelkünk semmi sem,
S vádolja a gazt szörnyű váddal.
Éhség, nyomor velünk,
De mind, mind felkelünk,
S ki harcba száll hadd vesszen ő…
Szabad lesz a jövő!
