Hatszáz esztendő álma és türelme
Alkotta ezt a templomremeket.
Ezerszer állt meg a kéz, munka, elme,
És kidőltek lánglelkű mesterek.
A dómot (minden dómok legnagyobbját)
Sóváran nézi fényivó szemem:
Elnézi bátor ívelésű tornyát,
És könnybelábad szent szépségeken.
Vakítja tán a pompa, hódolat?
Úristen, ebbe a kőalkotásba
Kevésbbé látja kegyes voltodat?
És megindít az ívek csipkeszárnya,
Hajlásúk, amint együvé borul:
Megtért kezek, mik küzdtek botorul.
1930.
