Megint jön a veszély tele
Felhő az égen felfele, –
Sohasem történt még ez,
Hogy egész tavaszon-nyáron
Tenger zúg a láthatáron,
Melly bennünket kivégez.
Sír Ceres, sír a magvető,
Mert a sík, hegy és dombtető,
Biztató termésével,
Életfenntartó búzával,
Bacchus édes áldásával,
Rothad, fenyeget éhvel.
Ha az éh hagyna is élni,
Nehezen lehet reménylni,
Hogy a kínos döghalál
Epemirigy kegyelmezzen,
Ezrekkel ki ne végezzen,
Melly az országban kaszál.
Duna, Rima, Bodrog, Tisza,
Ipoly jajszót verdes vissza.
Szerencsétlen magyarok,
Legtöbben ti laktok erre,
Hol a halál kelt fegyverre, –
Méltók tőlünk a jajok.
1831.
