Előre katonák!
Ti rátok néz négy részről a világ;
Mert ezt kivánja fegyverünk,
Melynek nevét vérrel kell szereznünk;
Kivánja ezt a becsület,
Mi nélkül fegyver oldalunkon nem lehet;
Mert ezt kivánja drága kedvesünk,
Kit győztesen ismét ölelhetünk;
Mert a szabadság mely minket vezet,
S dicsőbb vezérünk ennél nem lehet;
Mert vérmező a bajnoknak hona,
Ott szed babért, ott él a katona;
És ez a föld, és nép mit védni kell,
Piros vérünk utolsó cseppjivel;
Mert oh, mit ér akkor majd fegyverünk,
Ha nem lészen kit verjen – nemzetünk?!
