Szép Szegfű! a’ Flóra keze
Beh szépen felpipereze!
Ő téged’, megfehérített
Gyolcscsal szépen béterített.
Őszűlt fejedre fürtözött
Hattyu-toll pelyhet kötözött,
Júnó pedíglen ezen te
Tolladra tejet csöppente.
Szagos leveledre drága
Kezével csipkéket vága,
Rojtot aggatott rád ‘s azt a’
Legszebb módon felborzazta.
Esténként rád lágy biborul
Szolgáló szagos gőz borúl,
A’ hajnal meg’ mesterkézett
Leveledre csorgat mézet.
Harmatok! ti itt a’ rojtok’
Gyapján oh mely szépen folytok!
‘S mézeitek a’ paplannak
Haván lucskos truppban vannak!
Szép vagy! ‘s fehér ábrázatod’
Havát nagyon csinosgatod!
Kis rangod nagyon a’ módik
Új pompájára vágyódik!
Szagos pomádéd’ pudered’
Szép hava közé kevered,
‘S azt a’ gyöngy Flóra’ isteni
Gondja hajadra úgy keni.
Boldog Árábiát gőzöd’
Jó illatjával meggyőzöd
‘S páros ránczod’ lejtős közi
Dafném’ melyét tükörözi.
Szeplőtelen vagy! ‘s kisdedi
Tetemedet hártya fedi;
De tovább már patyolatod’
Zászlóját nem lobogtatod:
Mert én, Téged! kedves alak
Tövedről le szakasztalak,
‘S belőled két kisasszonyok’
Számára koszorút fonok;
Puha tested még a’ gyenge
Bimbó’ méhében fetrenge,
‘S már ezen két dicső lélek’
Kebelének szentelélek.
1800. május
