Sír-rí szegény Andris gyerek,
Arcán a könny csak úgy pereg…
“Édes anyám merre vesztél?
Kis fiad már rég keresgél?”
És a kertet gyönge lába
A garádig összejárja;
Megkérdezi a virágot,
Édes anyja nem-e járt ott?
Sír-rí szegény Andris gyerek,
A kit keres nem lelte meg;
S kiül búsan az utcára,
Az utcának a porába.
“Gyere Andris, gyere velünk,
Játszani a rétre megyünk.”
Nem mehetek: anyám várom,
Tán még ott van a vásáron.”
Sír-rí szegény Andris gyerek,
A kit úgy vár nem jöve meg…
Pici szája egyre kérdi:
“Mikor fogsz már hazatérni?!”
Apja szeme könnybe lábad…
“Gyermekem, ne várd anyádat;
Nem jön vissza már többet ő, –
Fogva tartja a temető…”
Hullanak a falevelek,
Andris könnye már nem pereg;
Édes anyját föltalálta, –
Mennyországba ment utána.
1859
