Köd, este. Most indulnak a legények:
Századra század és ezredre ezred.
A ködből lépnek és a ködbe lépnek,
Százakra százak és ezrekre ezrek.
Ó mennyi kar, meg fej, meg szív, meg élet,
A ködből lesznek és a ködbe vesznek.
Mind élnek, égnek, félnek és remélnek,
Némán hordozza mind a szent keresztet.
Uj Idők, 1915 (Háború szimfóniája)
