Róka koma egy szép reggel
Összekerült egy pár ebbel.
Nagy vágyása,
Bárki lássa,
Nem volt a találkozásra.
Eburamék,
Derék komék,
Bezzeg ők a róka fajtát
Úgy szeretik, majd felfalták.
Róka uram látta, hogy most
Szégyen a futás, de hasznos.
Cselédeit biztatta hát:
Szemét, lábát, lompos farkát.
– Usgyé, fiam! No csak, vérem!
A lyukat mig el nem érem.
Siessetek, drága testem,
Ne rusnyálkodjatok resten!…
No de nyert is egér utat:
Vizsga szeme egyre kutat,
Négy jó lába rugaszkodik,
Csak a farka akaszkodik.
Addig-addig, mégis-mégis,
Haza kerül, lyukba buvik.
Itt bezzeg más,
Jó a lakás!
Mit neki már ebugatás.
Biztos tanyán béke vagyon,
Áradozik róka nagyon:
– Két szép szemem be dicsérlek,
Neked tudom, hogy még élek,
Lyukam száját hamar láttad,
Eburamék csufúl jártak.
– Négy jó lábam, be szeretlek,
Az életem megmentetted.
Az irhámat vitted roppant,
Eburamék szeme koppant.
– Hát te limpes-lompos farkam,
Majd hogy csufot tettél rajtam.
Eburamék el-elhagytak,
De te mindig csalogattad.
Láncosadta!
Ebugatta!
Nincs helyed a biztos lyukba!
Kimenj innét rögtön! – rászólt,
S kidugta, mint lengő zászlót,
Eburamék
Szemes komék,
Nézik, nézik, mi nő onnét?
Rókafark a’!
S róka rajta!…
A bölcs róka, az árva,
Igy jut ebek fogára.
