Bíró fia imitt-amott vizen-sáron
Ludat árul szentpéteri nagy vásáron.
Ludat árul vagy hatot.
Senki nem mond jó napot.
“Úgy biz a’
Nem kel most el a liba.”
Kérdi tőle kenderesi molnár lánya:
Hogy párjáért a ludaknak mit kívánna?
“Odadom kék szemedért,
És dobogó szivedért,
Csak azért,
Aranyos szép magadért.”
Visszafelel kenderesi molnár lánya:
“Rossz szokás az, itt minálunk nem is járja:
Hanem szemet a szemért,
A szivet meg csak szivért.
Úgy bizony!
Jobb szokás ez, jobb bizony!”
Felel erre bíró fia hamarjába:
“Hajtsuk el hát Kis-kenderes falujába!
Kettőt adunk a papnak,
Ennyiért összeadnak,
S négy liba
Elkel majd a lakziba.”
