Mennek az utczán éhes emberek
Mióta élnek, jól ők sohse’ laktak.
Mutogat nékik izes garmadákat,
Sok, földig érő fényes tükörablak.
Farkaséhtől kidüledt kopogó szemek
Lázas vágyának tüze rámered
A sok finom harapni valóra…
— Hej, nektek mikor üt már az óra?
Koldusmankókkal, csontos öklötökkel,
Mikor zúzzátok már be azt az
Irigy és hitvány üveget?
Ti gyáva kutyák,
Ti szegény, éhes emberek!
*
Járnak az utczán szomjas emberek.
Mióta élnek, csókot sohse’ kaptak.
Mutogat nékik hömpölygő folyamban
Ezer lány, asszony — ezer buja ajkat.
Vérhullámtól beborult, zavaros szemek
Lázas vágyának tüze rámered,
A sok édes ölelni valóra…
— Hej, nektek mikor üt már az óra?
Aczél karotok, remegő kezetek
Mikor szorítja szivetekhez
A szép, büszke némbereket?
Ti gyáva fiuk,
Ti szegény, szomjas emberek.
