Szegény maradtam, mint akkor valék,
Amikor ifjan vándorútra keltem.
Egy emberöltőt végigénekeltem,
Sorsharag és koldusbot… Ez a vég.
Csak mentem, míg a lelkem elalélt,
A pályán égő hittel, csüggedetlen,
Az életem álmokra vesztegettem,
Se hír, se semmi… Megadták a bért.
Erdők zugában dalol a madár,
A dala gyógyít, szíved hogyha fáj,
Törődik-e aztán valaki véle:
Hogy a kis dalnok elpusztul-e, él-e?
Szétfoszlik szárnya egy tüskés bokorban,
Sírját se tudja soha senki: hol van?
