Lelkem kertjének ajtaját
Örökké zárva tartom…
Virágjaim nem látja más,
Csupán a hajnalhasadás
S a csillagfényes alkony.
Őrzőjéül köröskörül
Szögsodronnyal kivertem
Féltett kertemnek kőfalát,
Hogy csinytevő ne mássza át.
— Így védem én a kertem.
Még sincsen benne virulás…
Hajolt, tört sok virágja…
Amint az álmok éje jő,
Odaoson sok csinytevő
S köveit átdobálja.
