Nincs e földön, nem is volt itt,
Izzadj érte bár mind holtig,
El nem éred,
Szenvedés itt csak a béred,
Oh, halandó!
Mint felhőből fény ha villan.
Rózsaillat, mely elillan,
S tünde álom:
Hajh, ilyen csak e világon
A boldogság.
Rám is fénylett – semmivé lett!
Én is szíttam – szerteszéledt!
Eltűnt álma!
Mi maradt meg? Könnyem árja
És az emlék.
Gazdag a szív szép emlékkel
Mit perelnék én az éggel,
Gyarló, gyönge?!
Könny és emlék pályám gyöngye:
Boldogságom.
