Szentiváni Mihály: A beteg szerető

Kalapomban hervadó bokréta,
Rózsa közé rozsmarint van fonva;
Csókolgatom, öntözöm könnyemmel,
A szép virág még is csak hervad el.

Hadd hervadjon mulandó virága:
Fonnyadt szára szivemhez lesz zárva;
Szívem mellé lesz zárva örökre,
Mint a leány, ki nekem kötötte.

Igy hervasztja őt is a betegség;
Elenyészett arczárói a szépség,
Hulladoznak selyem hajfürtei,
Behamvadtak mosolygó szemei.

Hadd hervadjon pirosló orczája:
Nem hervad el szivének jósága.
Hadd enyésszék mulandó szépsége:
Nem enyészik szívemnek hűsége.

Rózsám e szív éretted dobog csak,
Legyen orczád piros vagy hervatag!
S az halál ha tőlem elragadna,
Akkor is csak éretted dobogna.

No tags for this post.