Szentjóbi Szabó László: A holdhoz

Teljes hold! szép fényességed
Már derül fel messzéről,
A pásztor régen néz téged
Görbe botja végéről.

Erejére lágy tüzednek
A hegyek már pirulnak,
S amint sugárid szélednek,
A csillagok meggyulnak.

Már a réti cseppharmatok,
Mind gyöngyökké lettenek,
A források s folyamatok,
Megezüstöztettenek.

Jer szelíd Hold! szép fényeddel,
Jer, szerezz csendességet!
Csak te vetsz feljövéseddel
A búnak s gondnak véget!

Míg fényedbe nincs enyészet,
Míg a nap fel nem szalad,
A föld s az egész természet
Nyúgoszik teáltalad!