E két fekete ház
A homlokom alatt
A fehér könnyasszonyoknak a háza;
Akik a házba bent
Nyugodtan ülnek el,
Mert meghalnak, ha ajtaján kilépnek.
Az ablakok mögött
Halkan mozognak ők
S nem mernek kitekinteni csak félve.
Azon gondolkodom:
Bár sose sikerült,
Milyen jó volna fogni egyet élve!
Nyugat, 1911 / 22. szám
