Tolla egyszerű, hangja gyönyörű
Fülemilének.
Mint az ő éneke, nincs több olyan
Szép madárének.
Lám a pávának tolla milyen szép!
Szemkápráztató.
Hanem a hangja, ó, jaj a hangja!
Az irtóztató.
Tanulság ebből, hogy külsejéből
Embert ne ítélj.
Ami belül van, abból tudod meg,
Hogy ki-ki mit ér.
Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.
Hárman voltak, hárman
Hat puszta határban
Nem akadott párjok:
Így mondá mamájok.
Mama, ha szerette,
Nem hiába tette,
Sosem búsították,
Búban vidították.
Akármibe fogtak:
Tanultak, játszottak,
Öröm volt azt látni,
Megnézhette bárki.
Mikor nem tanultak,
Egymáshoz simultak,
S nem gondoltak másra:
Mamára, apára.
Csirip, csirip, éhes vagyok,
Csirip, csirip, majd megfagyok!
Így sír, rí a veréb télen.
Ó, adjatok, ne hagyjatok
Elpusztulni engem éhen!
Csip, csip, csip, csip, csipegetek,
Búzaszemet ellegetek,
Így csipog a veréb nyáron.
Ide-oda röppengetek,
Hej, huj, a bolondját járom!
Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
Nagyapóék itt pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok,
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szerelemmel;
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Mind tőlük kaptam örökben,
S ha van szívemben szeretet,
Ez az ő szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem nagyapónak.
Nagyapónak s a párjának:
Az én édes jó anyámnak.
Oh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom!
S hogyha pályám megfutottam,
Én is itten nyugodhassam!
Fiam, immáron három éve
Hogy csak álmomban láttalak,
Fekete hajam hófehérre
Vénült e három év alatt.
Három év… óh, több volt ez ennél,
Több volt nékem háromezernél,
Fogolynak év egy pillanat,
Fiam, ne bántsd a madarat!
Gyermekkorom szép idejére,
Hej, mostan mennyit gondolok!
Hogyha még egyszer visszatérne
Másként történne sok dolog.
Kalitkát többet nem faragnék,
Dalos madárnak békét hagynék,
(lépvesszőmre, jaj hány ragadt!)
Fiam, ne bántsd a madarat!
Van-e kalitkád? Ugye nincsen?
Törd össze mindjárt hogyha van.
Nézd, engem megvert az Isten:
Senyvedek rabul, hontalan.
Sorsom az mi a rab madárnak
Fiókáim epedve várnak:
És én repülnék, s nem szabad…
Fiam, ne bántsd a madarat!
Ne örvendj a madár dalának,
Kalitkából mely száll feléd,
Minden szava mélységes bánat,
S panasz, amért rabbá tevék.
Ha látod őt kalitkába zárva,
Gondolj a te édes apádra,
Ki még tán soká rab marad,
Fiam, ne bántsd a madarat!
Utcáról utcára járva
Gyufát árul szegény árva,
Teli van a ládikája,
Ez az egész vagyonkája.
Ó, bár sokszor kiürülne,
Szívecskéje hadd örülne,
Várná este meleg szoba
S édes álmokat álmodna!
Hetet ütött, itt a reggel,
Tik-tak, tik-tak, keljetek fel!
Mondjatok egy imádságot:
Jó anyám, légy, áldva áldott!
Öltözzetek takarosan,
Egymásután hamarosan.
A kis óra, fiúk, lányok,
Szereti a pontosságot.
Félnyolcat üt, siessetek
A dedóba, kis gyermekek!
Tik-tak, tik-tak, szól az óra:
Hallgassatok a jó szóra!
Angyalok éneklik:
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
Jámbor pásztoroknak utat mutassatok!
Ihol, Bethlehemben kinyílt egy szép virág,
Akinek nyílását várta egész világ,
Várta egész világ.
Márvány palotában őt ne keressétek,
Istennek szent fiát ottan nem lelnétek.
Jászol a bölcseje, rongy a takarója,
Barmok rálehelnek, hidegtől ez ójja,
Hidegtől ez ójja.
Pásztorok a jászol előtt:
Óh, szép rózsavirág, virágok virága,
Ki egész világért jöttél e világra!
Bölcsőd hogyha volna, anyád elringatna,
Párnád hogyha volna, szépen elaltatna,
Szépen elaltatna!
Angyalok éneklik:
Pásztorok, pásztorok, ne szomorkodjatok,
E nagy szegénységen inkább vigadjatok.
Akinek, akinek rongy a takarója,
Abból lesz, abból lesz világ megváltója,
Világ megváltója!
Jelenet egy Betlehemes játékból
Édes anyám rózsafája,
Kis madárka szállott rája.
Zeng belé az egész határ,
Úgy dalol az a kis madár.
Kis madárka, kis madárka,
Szállj le házunk ablakára!
Hallgasd meg, mit szívem dobog,
Szebb lesz, hogyha azt dalolod.
Az én szívem dobogása:
Édes anyám imádása.
Szava nincsen, dala nincsen,
De meghallja a jó Isten.
Az én szívem dobogása:
A jó Isten imádása.
ő hozzá küldöm imámat:
Tartsd meg az én jó anyámat!
Nincsen csuda a nap alatt:
A szamár is versenyt szalad.
Versenyre kél az agárral,
Nem a szamár a szamárral.
Szamárnak ha esze volna,
Egy lépést se galoppolna.
Hagyná futást az agárnak,
Szamár maradjon szamárnak.
Elment a nagyapó,
Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra,
Talán napkeletre.
Nagyapó, nagyapó,
Minek is mentél el?
S hogyha már elmentél,
Miért nem vittél el?
Elfértem volna én
A te nagy bundádban,
S szánkáznám most veled
Baconi határban.
Csingilingi csengő
Sokkal szebben szólna,
Hogyha Évike is
A szánkóba’ volna.
A szép sima jégen
Hej, mennyit csuszkálnánk,
Sebaj, ha elesnénk,
Vígan talpra állnánk.
Hólabdát csinálnék,
Nagyapót megdobnám,
S hogy nagyon ne fájjon,
Százszor megcsókolnám.
Csókolnám, ölelném
Édes öleléssel,
Nagyapó, nagyapó,
Mért is nem vittél el!?
