Bozzay Margit: Talán

Égnek a lelkemben gyönyörű szavak
És nem tudom papírra vetni őket…
Ott bent még szikráznak, tűzzel égnek,
S mire lassan napvilágra érnek,
Tüzes üszök meg hamu lesz csupán…
Elámulok a nagy színes csodán
Ami ott belül, büszke lánggal ég…
Ha volna szóm – talán – megértenéd;
Így minden lassú, néma lángra gyúl,
Ég… ég… szó nélkül, oltatlanul…