Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben,
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben.
Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét;
Nyúlok ha kapához, te fogod az ekét.
Ami énnálom szép, azt te rútnak mondod;
Amit bizonyéttok, te aztat tagadod.
Hogyhát végetvessünk, íme csak azt mondom
Ó be jó ember vagy! tagadd. Semmi gondom.
Endrődy János
Endrődy János: A kis rózsabokor
Víg természet
Szép játéka
Te kis rózsa! Kedvemet,
Mikor látlak,
Felderíted,
Te diszíted kertemet.
Nem hiheted
Mint szeretlek,
Hogy jobban nyíl kebeled;
Mikor Lucám
Gyenge keze
Megitatja kis töved.
Ó mely kérlek,
Súgd meg néki,
Ha még hozzád ide jő,
Hogy mint a te
Ékességed
Ő díja is eltűnő.
Endrődy János: Miért ritkák a magyar Múzsák
A tiltott szeretők sokakba kerülnek,
Hát a szobalányok mennyit elemésztnek.
A kopók csordája, s csaknem annyi pecér
Sokszor megéheznek, pedig mind ételt kér.
Mennyi sok pénzt visz el a tengeri csiga,
Ingyen nem jő hozzánk a spanyol malaga.
Hány még azon felől a sovány aratás,
Hogy lehet hát nálunk valami mecénás?
Kérdezd már, ha tetszik, mért a magyar Múzsák
Lehetnek minálunk oly szegények, s ritkák.