Ferdős Dávid

A’ szép Virradtakor mélázva menék én,
Egy virágos rétnek bájaló környékén.
Mély el-andalodás között bámultam ott,
Mint szedt a’ Zefir egy ró’sáról bal’samot.
Oda mentem, nézni akarván hogy deli
Pompáját a’ ba’sa-ró’sa mint viseli.
Boldog Egek! hát a’ ró’sa’ zöld firhanga
Alatt, – egy vipera rejtezvén, – lappanga
Meg tsipett! – ‘s halálos méregtől dagadott
Sebe köztt, bús szívem illy szókra fakadott:
Kortsosult Világ! – ha rólad szólni merek, –
Illyenek ám benned sok mai Emberek!
Ki hitte volna, hogy illy ékes ró’sának
Zöld levelei köztt kígyók lappangnának?

magyar-versek

magyar-versek.hu