Kis barna fejfa, korhadó,
Temető árka mellett…
Szegény bűnösnek igy is jó;
Alatta megpihenhet.
Fakó sírjához az se jár,
Ki szívét összetörte.
Szegény, kis elgyötört madár,
Ki gondol sírhelyedre?
Gondol reá az alkonyat
S arany fénynyel bevonja;
A vadvirág, mely ott fakad,
Ráhajlik illatozva.
Suttog hozzá az őszi szél,
Feléje száll a lepke;
Ráhull a sárguló levél,
Halkan, lágyan zizegve.
Ráhull, mint égi üzenet,
Hirdetve sírhelyednél,
Hogy Isten megbocsát neked,
Mert igazán szerettél!
Gáspár Kornél
Gáspár Kornél: Hazai virágok
Kis kertben kedvesen bólint felém
A mályva, viola, bazsalikom
És én nagy, rejtelmes, mese-virágról,
Túlfinomult kelyhekről álmodom.
Szólít a rozmaring, a szarkaláb,
A rezeda, százszorszép s kankalin,
De telhetetlen vágyam messze jár,
Csodás szirmok színes virágain.
Marasztalón küldi meghitt szagát
A fodormenta üde levele
S szomjas szivem távol délnek, keletnek
Sejtett illat-csodáival tele.
Megvert egyszer finom igézetével
Valami sejtelmes mese-virág…
Gyógyítsatok meg kis testvéreim
Mályvák, rezedák, violák!