Mesebeli kis királyhoz
Betévedt egy kis leány,
Hogy az éppen ozsonázott
Tulipános udvarán.
“Ugy-e szép itt, ugy-e jó itt?
Nézz csak ide meg oda,
Bársony itt a gyepes udvar,
Drágakő a palota.
Nézd, a libám ezüst tollú,
Aranyszőrű a cicám;
Ugy-e itt maradsz minálunk
Örökre, te kis leány?”
“Köszönöm a meghivását,
De el nem fogadhatom,
Szalmatetős kicsi kunyhó
Az a ház hol én lakom.”
“A mi libánk közönséges
S nem aranyos a cicánk:
De ott van a két testvérem
S édes apánk meg anyánk.”
“Ha ölelnek, ha csókolnak
S fejem rájok hajthatom:
Szalmatetős kicsi kunyhót
A világért nem adom.”
