Indali Gyula: Az éj hangjai

Éjjel, ha minden síri, néma,
S az álom mégis elkerül:
Csodás hangok hatnak be néha
S zsibonganak agyam körül.

Hangok, mik az űrben lebegnek
Tördelve átkot és imát,
S míg oszlanak jöttén a reggnek
A titkos éjfélt rezgik át.

Dal, mely szerelmi vággyal esde,
Könyörgvén szívet a szivért
A gőgös lánytól holdas este,
— S ma már csak a sírból kisért.

Panasz, mely kiáltni nem mer
S nyögésbe fojtja a nyomort,
Mit meg nem ért a büszke ember,
S a szél kacagva messze hord.

Fohász, mi a lány ajkán olvad,
Kinek mocsok van szűz övén,
Akit megejte mély nyomor, vagy
Letört szivetlen cselszövény.

S az elnyomottak, üldözöttek,
Igaz ügyért kínt szenvedők
Hörgése, jajja, kik könyörgnek
Már nem segélyt, csak szemfedőt.

S hangok, miket zokogva sírnak
Milljó halottak árnyai,
Kiket nem bírt a néma sírlak
Az életért kárpótlani.

S e zűr-zsivaj majd összejátszva
Rémes karrá szövődik át,
— Borzalmasan gunyolni látszva
A boldogoknak himnuszát —

Irtózatos váddal zendül föl
A csillagos égboltokig,
Ahol az Úr, dics-énekektől
Elszenderedve, álmodik.

Indali Gyula: Szivaromhoz

Égj, füstölögj vigan, te jó szivar!
Kék füstödön még hadd merengjek el,
Röptét ha látom, tán lelkemnek is
Magasba szállni újra vágya kel.

Óh, jó barátom vagy te, elvonod
A föld- rögétől lelkem, és ami
Szememből már-már végképp kiapadt:
Egy pár könyűt is tudsz fakasztani!

Ah, a mi sorsunk oly hasonlatos!
Hisz mindkettőnknek folyton égni kell!
Még egy utolsó füst — egy végsohaj,
S aztán örökre elfelednek, el!

De ellentétek is vagyunk: tüzed,
Bár holt anyag vagy, égre szállni készt;
Mig engemet, az embert, földre sujt
A láng, mi bennem titkon dúl, emészt!

Csak füstölögj!…a percek múlnak… és
— Örökre még szenvedni sem lehet!
Te is kialszol, — elszáll lelkem is,
Hová, mivé lesz? — nincs rá felelet!

Ha majd tüzed, mely vígan ég, kihalt,
És lerogyok én is a kín alatt:
Emlék jelűi mindkettőnk részirül
A kezdet és vég: hamv és por marad!

A szél majd ezt is elragadja… és
Az országútak fáradt vándora,
Ha tán szemébe megy — nem tudja meg:
Szivarhamv-é, vagy emberszív pora?