M. Azt mondják, hogy ahol vagynak mecenások, ott látsz! ott!
Hatalmas versű Virgilt és prófétáló Horátzot!
H. Nem! – Verőfénnyel teleszűrt rozzant hordóm fenekén
Száraz kenyéren és vízen hitelbe verselek én.
Kováts József
Kováts József: Nemzeti fohászkodás
Óh Egek! Mit érünk, mikor Bécs és London
Elhúllatott tolla van minden bolondon?
Ti vagytok ezek a mai világba, ti
Magyar amazonok korcsosult fajzati!
Vigyázzatok, mert a Fédrus szajkójárul
Írott csúfmese nem soká rátok hárul!
Kováts József: Divat ruházatoni fohászkodás
Oh egek mit érünk! mikor Bécs’ és London’
Elhullatott tolla van ma minden bolondon.
Ti vagytok ezek, a’ mai világban, ti! –
Magyar Amazonok’ korcsosúlt fajzati. –
Vigyázzatok, mert a’ Phaedrus’ szajkójárúl
Írott csúf mese nem soká rátok hárúl.
1801. november 7.
Kováts József: Holdvilágon
Virrogass, oh szeplőtelen
Hold! én velem ez éjelen;
Most nem hamvazza szűz téjjel
Festett fényed fellegéj el.
‘S míg így könyezve az engem
Gyötrő szerelmet elzengem,
Az alatt bús fényedet e’
Könycseppekbe mártsd bele te.
Gyöngy Liza! ah Phoebe’ jobbján
Ülő legszebb s legjobb lyán,
Dafnisod szeret téged; de
Hát te őtet szereted-e?
Ah, képzelhetetlen lyány! ah,
Tékozlott szépség’ bálványa!
Szeresd, mert csak könyörűlő
Szíved által idvezűl ő.
Tégy jól azzal, kit létele
Csak érted köteleze le.
Boldog lesz, csak pillants rája
Imádott szépség’ királya!
1803. június 10.
Kováts József: Naplenyúgváskor
Liza egy szép nyári estén a’ gyenge rét’
Pázsitján hűtötte keble’ téj tengerét.
Láttam a’ láthatár’ Rhodusát, a’ hova,
Mikor az én szemem’ napja lenyúgova;
Akkor a’ szép Liza’ orczáján ‘s ajaki
Között a’ rózsás esthajnal gyúlada ki.
Kováts József: Vallástétel
Mivel homlokomra LIZA
Rózsakoszorút tászliza
Gyönge kis ujaival;
Most hát a’ lant hüs jázminom
Alatt, neki minden finom
Gondolatokat kivall.
Bűbájos Szépem! Te levél
A’ rám füzött babérlevél’
Istene, ‘s csókos szente;
Te levél nagygyá mikor a’
Lelkemet csókod’ zápora
Poétának felkente.
Ragadj el képzet’ ballona
Most engem! – hagyd lantoljon ah!
Az én kisded énekem
Azon tárgyról, melyet ennek
A’ kellemetes Istennek
Pillantása súg nekem.
Oh engem a’ zöld homálylyal
Bevont liget’ rétje bájal
Lantolgatásom-közbe,
A’ dicső LIZA meg’ fejem’
Rózsa fürtje közé selyem
Pántlikákat kötöz be:
Míg szárnyas képzetim, a’ ti
Játéktoknak gondolati
A’ halhatatlanságnak
Oltárára, a’ Tempének
Zöld völgyéből, a’ víg ének’
Hangfogain felhágnak!
Kováts József: A’ fehér szegfű
Szép Szegfű! a’ Flóra keze
Beh szépen felpipereze!
Ő téged’, megfehérített
Gyolcscsal szépen béterített.
Őszűlt fejedre fürtözött
Hattyu-toll pelyhet kötözött,
Júnó pedíglen ezen te
Tolladra tejet csöppente.
Szagos leveledre drága
Kezével csipkéket vága,
Rojtot aggatott rád ‘s azt a’
Legszebb módon felborzazta.
Esténként rád lágy biborul
Szolgáló szagos gőz borúl,
A’ hajnal meg’ mesterkézett
Leveledre csorgat mézet.
Harmatok! ti itt a’ rojtok’
Gyapján oh mely szépen folytok!
‘S mézeitek a’ paplannak
Haván lucskos truppban vannak!
Szép vagy! ‘s fehér ábrázatod’
Havát nagyon csinosgatod!
Kis rangod nagyon a’ módik
Új pompájára vágyódik!
Szagos pomádéd’ pudered’
Szép hava közé kevered,
‘S azt a’ gyöngy Flóra’ isteni
Gondja hajadra úgy keni.
Boldog Árábiát gőzöd’
Jó illatjával meggyőzöd
‘S páros ránczod’ lejtős közi
Dafném’ melyét tükörözi.
Szeplőtelen vagy! ‘s kisdedi
Tetemedet hártya fedi;
De tovább már patyolatod’
Zászlóját nem lobogtatod:
Mert én, Téged! kedves alak
Tövedről le szakasztalak,
‘S belőled két kisasszonyok’
Számára koszorút fonok;
Puha tested még a’ gyenge
Bimbó’ méhében fetrenge,
‘S már ezen két dicső lélek’
Kebelének szentelélek.
1800. május
Kováts József: Dal
Phoebe’ gyöngy szüze’ Szerelmes tüze
Miatt szivem szana-Szét pattana.
Melyem úgy szaggatja A’ Vénus’ vak fattya’
Eleven szene; Mint a’ fene.
Szemeim patak Könyet hullattak
‘S e’ sok sovány rétet Kövérré tett:
Szűz! te lehetel e’ Kinos seb’ fercsele,
Mert a’ blezurt a’ Képed szurta.
Szerelmed’ heve Beteggé teve,
Ortzám a’ miolta Megcsókolta.
Boldog Egek! éljen Az az éj a’ melyen
Megölelélek Drága lélek!
Nyilakat rám a’ Cyprusi dáma’
Meztelen Ámora Oh beh szóra;
Ez a’ szép Phoebe ha Kacsintását néha
A’ szemem közé Lövöldözé.
Neked Dafném a’ Szellők köztt néma
Complementet vág a’ Rét’ virága,
Ha te veled karon Fogva az ugaron
A’ drága szagok Köztt ballagok.
A’ szagosított Tarka pázsitot
Mikor slepped’ alja Zúgva nyalja,
Az este’ lágy szele Cziczáz vele ‘s bele
Kendőznek magok A’ parlagok.
Néha a’ mirha Szagú Zephyr, ha
A’ meselin sleppen Belül reppen,
Ártatlan szélvészi Által felfürkészi
Csiklándósodott Klenódod’ ott.
De már rubintom Én nem tapintom
Azt a’ szép szűz melyet, Oh a’ melyet
Két szent arany alma’ Dagadós hó-halma
Már jó eleve Széppé teve.
Jaj hova futa! Az a’ minuta,
Melyen kezével e’ Megölele?
‘S melyben engemet e’ Keblébe rengete,
‘S rám csók-harmatot Locsogtatott.
1800. április 20.