Kunoss Endre: Készség

Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy tengernek fojtsam meg szörnyeit,
Hozzam le az éj csillaggyöngyeit,
Vagy építsek számodra trónt egekben;

Mondd: vájjak sírt földsarki jéghegyekben,
S temessem abba szűm reményeit,
Vagy hordjam össze volkán tüzeit,
S áldozzam föl éltem e lángelemben;

Nem zúgolódom rendelésed ellen,
Mindent, mindent merészlek kedvedért,
Szerelmi kínom nyújtand érte bért;

De ah! ne légy irántam oly kegyetlen,
Ne mond, amit nem teljesíthetek,
Ne mondjad azt, –hogy elfeledjelek.

Kunoss Endre: Kitárom reszkető karom…

Kitárom reszkető karom
Ölelni földedet,
Melyre záporként hullatom
Fiui könnyemet.
Szülöttidben csalatkozám,
Te hű s igaz, valál, hazám!

Fogadjad esküvésemet
Midőn kibújdosom,
Hogy szende, nyájas képedet
Szivemben hordozom
S amíg koporsom eltakar,
Leszek külhonban is magyar.

S hogy álmom édesebb legyen,
Hazám határin túl,
Maroknyi port viszek velem
Siromba zálogul.
Igy bármi távol ég alatt
Tőled nyerem nyugalmamat!