Ha reggel a’ szép nap kisüt,
‘S mosolyg az élet mindenütt –
Használd a’ bájos életet,
Mert változó, ‘s ritkán nevet.
Hány ember szállt a’ sírba le,
Kinek sötét volt élete –
Ki megkimélt egy szép napot,
Millyent többé soh’sem kapott.
Lauka Gusztáv versei
Lauka Gusztáv: K*** szinigazgatóhoz
Schakespeare műveit
Színre minek viszed,
Talán nagyobb hatást csinál
Te balga azt hiszed. —
Kis műben ha kontárkodol,
Egy sajnál, más nevet,
De szemtelen merényedért
Megvetnünk is lehet.
Lauka Gusztáv: K….. Pál
Palinak nagy orra, lába,
“Nem baj így szóll szép Etelke,
Még azért tadnám szeretni,
Ha picziny nem volna lelke.”
Lauka Gusztáv: Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál a vitéz
Butter Flórián.
Philoméla hangozott
a birsalmafán,
és szólt olvadékonyan
a sápadt leány:
“Gyenge szívem szétreped
még ez éjszakán –
hogyha rászed, angyalom,
Butter Flórián!”
Érzékeny hangon felelt
Butter Flórián:
“Holtomig imádlak én,
Sápadt jó leány!”
Lauka Gusztáv: Tapasztalás
Húzd meg magad szép csendesen,
Hajcsd térded, és csókolj kezet,
Türelmes légy, ‘s alázatos –
Nagyúr lehetsz mások felett.
Ellenben bár szentszót emelsz,
Az elnyomott pártját fogod,
Meglásd sokszor találkozand
Ki meggyaláz ‘s lábbal tapod.
Lauka Gusztáv: Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét világ!
Oh mért vagy hűtelen?
Mért esdessz mindég más után,
Mint lepke a’ virág után,
Mért kinzassz szüntelen?
Alszol most égi álmokat,
Szíved kitudja hol mulat,
Mi élvben kéjeleg.
Hogysem kínzóm légy, ‘s halálom
Szép két szemed örök álom
Homálya szállja meg.
Lauka Gusztáv: Caricatura
Fejed nagy, szemed nagy,
Lábod picziny,
Orrod kicsiny,
Oh he furcsa vagy.
A’ derekad girbe, görbe,
Azért estél a’ gödörbe.
De im a’ vihar megered,
’S kirepült a’ füled veled.
Lauka Gusztáv: Ki a szilárd?
Arannyal elcsábíthatod
Igazságot ‘s törvényt tapod
Kinek azt védni kellene
A’ bírót.
Arannyal elcsábíthatod
És legszebb szűz erényt tapod
Kinek azt védni kellene
A’ leányt.
Arannyal elcsábíthatod
Henyélve nézi a’ napot
Kinek munkálni kellene
A’ férfit.
Arannyal elcsábíthatod
Elhágy hű férjt és magzatot
Kinek szeretni kellene
Az asszonyt.
Arannyal elcsábíthatod
Ki védni kart – és szűt adott
Kitől segítség kellene
A’ bajtárs’t.
De van egy szilárd úntalan
Kit nem csábít ezüst arany,
Hiába küzdessz ellene
A’ halál.
Lauka Gusztáv: Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a’ ködlepel –
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
‘S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a’ fellegárban,
Majd alant virágos partokon, –
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e’ föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a’ néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a’ képzelet.
Lauka Gusztáv: Holtgyermek
“Fehér vagy gyermekem,
Mint a’ hó fehér,
Oh mért nem mosolygassz
Jó anyád ha kér.”
Kérelmét anyjának
Nem hallgatja meg,
Mint a’ hó fehér, és
Mint a’ hó hideg.