Mohit, Mohácsot átélte a nemzet
S minden veszélyt, mit ég haragja ont…
De azt gondoltuk, belepusztul egybe,
Hogy odavágta villámát a hegybe:
1920-ban Trianont.
Magyar hajónkat féloldalt vetette
Kiömlő vér és könnyek tengere.
A fedélzetről letörött a korlát,
Vihar cibálta, tépte a vitorlát
S csak jajveszékelt minden embere.
De ránk ézett a könyörülő Isten,
Megszánta itt a véres tereket, –
S küldött egy Férfit… óceánok hősét,
Nagy ősök mását, uj idők erősét,
Hogy átvegye a kormánykereket.
Isten csodát tett: büszkén áll az árboc
És annyi rosszra felragyog a jó…
Megyünk. A parton integet a kendő:
Áldott a Hős, mert benne a jövendő…
És révbe jut a szent magyar hajó!…
