Mikszáth Albert: “Dunári valczer”

Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves voltam, gondtalan gyerek,
Egy barna lány volt a szerelmem akkor
S rózsaszínnek láttam az életet.

“Dunári valczer” lágy hangjai mellett
Tánczoltunk együtt bál éjeken át…
E hangok mellett vallottam szerelmet…
S érintém meg először ajakát.

“Dunári valczer” tündéri egy nóta!
Halkan csengő, meleg melódia!
A kis vidéki banda muzsikája
Szebben zengett, mint angyalok kara!…

De jöttek gondok, jöttek bánatok rá,
Nehéz évek ólmos hideg keze.
Nem is jutott eszembe, létezik még
Elmúlt időknek remek “valczere”.

Most már hallok sok szebb melódiákat,
Sőt azt is játsza néha zenekar,
De már nem úgy szól, nem is hangzik úgy már,
Csengése tompa, dallama zavar.

“Dunári valczer” elszállott hangjai
Vitték el ifjú álmaim tova…
“Dunári valczer” édes dallamát én
E földön már nem hallhatom soha.

Mikszáth Albert: A húsz év két óhaja

Ha vivó kardok villám erején
Uralkodva, a győzelem enyém,
Ha prüszkölő ló ringó derekán
Száguldok, hosszan, fürge nyúl után.
Öntelt örömmel büszkén gondolom: –
Bár örök lenne húsz éves korom!

De a midőn vele találkozám
S ő alig, hogy ügyet vetett reám,
Mert csak fiatal gyerek számba vett.
Ifiju szivem elkeseredett,
És nem kell már a gyermeteg korom: –
Bár idősb lennék! ez az óhajom.