Van házad, amelynek kertfái alól
A sárga rigónak vidám dala szól.
Van fegyvered is s mély hangu kutyád
S elhallani kürtöd a bérceken át!
Van pince hegyedben és ó-bora láng,
Hogy kedvre deritsen olykor, ha ivánk.
És tűzhelyed őrzi gondos feleség
S játsznak körülötte pajkos kicsikék!
Oh, mért szaladoznál még kincsek után?
Áldd érte a sorsot s többet ne kívánj!
Nem kapok egy biztató szót,
Egy mosoly nem támogat,
Lantom azért néha-néha
Egy-egy hangot mégis ad.
Eltünődöm: mily szerencsés
Az üvegházi virág,
Delnő tűzi kebelére
S megcsodálja a világ.
Bárók, grófok, sőt királyok
Bókot mondanak neki,
A müvészet büszke daccal
Fenkölt báját hirdeti.
Félrevonult árva lantom
– Szegény erdei virág –
Oh, ki venne észre téged,
Ki figyelne te reád?
Nem, nem, mégis rád figyelnek;
A csevegő kis patak,
Az ég fényes csillagai
És a dalos madarak.
Bíró fia imitt-amott vizen-sáron
Ludat árul szentpéteri nagy vásáron.
Ludat árul vagy hatot.
Senki nem mond jó napot.
“Úgy biz a’
Nem kel most el a liba.”
Kérdi tőle kenderesi molnár lánya:
Hogy párjáért a ludaknak mit kívánna?
“Odadom kék szemedért,
És dobogó szivedért,
Csak azért,
Aranyos szép magadért.”
Visszafelel kenderesi molnár lánya:
“Rossz szokás az, itt minálunk nem is járja:
Hanem szemet a szemért,
A szivet meg csak szivért.
Úgy bizony!
Jobb szokás ez, jobb bizony!”
Felel erre bíró fia hamarjába:
“Hajtsuk el hát Kis-kenderes falujába!
Kettőt adunk a papnak,
Ennyiért összeadnak,
S négy liba
Elkel majd a lakziba.”
Mézeskalács-kard, paripa, mégis szebb a szív,
Legkivált, ha rányomtatták: “Hozzád holtig hív.”
Csengerházi barna kis lány szinte szívet kér
S vesz is egyet a sátorban néhány garasért.
Milyen szív ez? Tükör csillog kellő közepén!
Tükör alatt tölgyön-bükkön törik meg a fény.
Erdőszélen, patakparton a vadász pihen
S éppen egy szép barna kis lányt tart öliben.
Barna kis lány fel nem pillant, csak a földre néz,
De hiába, mikor úgy is kézben már a kéz!
Lombok között turbékolnak a vadgerlicék
S örömében olyan szépen mosolyg le az ég!
Csengerházi barna kis lány hegyen-völgyön át
Viszi haza kosarában a vásárfiát.
És felsóhajt: “Aki ilyen képet festeget,
Csengerházi erdőnk titkát honnan tudta meg?”
