Ostrozánsky Gellért: Nyelves

Agg magyar nyelvünk, ősi korok tanúja,
Titkát ki fejti meg, hol leledzik kulcsa?
Kőlapok, pergamen; sok rész-igazságot
Rejt, ismeretlen múlt csoda valóságot.

Medence üstjében a nyelv csiszolódott,
Egyik a másiknak gazdagságot adott.
Eddig szépen lassan, finoman változtak,
Ma a médiától szárnyalva torzulnak!

Angloszászok nyelve, hogy is lett oly menő?
Ezt majmolva terjed, mint vírus…a fertő!
Páváskodni nem kell idegen szavakkal,
Keress megfelelőt, alkossál ragokkal.

Büszke tollforgatók, vagánykodó kúlok,
Hiányosság csak, ha nem magyarul szóltok!
Hiúság mit hisztek, – stílusotok pazar;
Csak szóbugyorban erjedő szennyes zavar.

Nyelvünkből biz lehet formára alkotni,
Ismeretlen dolgot magyarba foglalni.
Bőséges kincsestár, nemzet ékessége,
Tolladdal úgy írjál, minden magyar értse!

Dunatőkés, 2024. március 24

Ostrozánsky Gellért: Sötét-kór

Növényeknek,
Állatseregnek,
embereknek…

Elfolyik lassan létleve.
Dúl világnak keserve,
Földanya meggyötörve.
Harmónia romba döntve

Múló esztendők…
Tervezett vérfürdők…
Tömött temetők…

Profitnak éhsége
Elitnek burkolt betegsége…
Csillapíthatatlan!
Hatalomvágy gyógyíthatatlan!

Véres eszköz…
Utazás ördöghöz,
Pusztuló földhöz.

Életet béke terem.
Fegyverem
Szóban lelem.
Istenben reményem.

Dunatőkés, 2024. április 10.

Ostrozánsky Gellért: Szinte-mese

Híg a fény erő,
Napnak búbja látszik csak.
Elkullog mára.
Sompolyog az éjszaka,
Nyugtat erdőnek szaga.

Erdőszéli rét
Mesés történet szövő.
Vadvilág-mozi.
Csend honol már vidéken,
Csoda villant… sebtében .

Rókát űz az őz.
Esti bátorságpróba?
Anyai ösztön!
Létért folyik a csata,
Állatoknak naponta.

Nyúl résen kémlel.
Kivételes pillanat.
Hihetetlenség!
Nem hisz saját szemének,
Amazont vél egy őznek?

Dráma elillan,
Róka iszkol sebesen.
Gida öröme!
Vigadhat a csemete,
Nagy anyjának hőstette.

Kurta jelenet
Élet-próbatétel volt.
Élmény megmarad.
Állat tanul magától,
Ember ritkán…hibákból!

Dunatőkés, 2024. május 13

Ostrozánsky Gellért: Sors-szemle

Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett…volt úgy, életet mentettem.

Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.

Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.

Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat…a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.

A természet…dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.

Dunatőkés, 2024. május 3.

Ostrozánsky Gellért: Gyógyító

Ébresztő reggel,
Rigófüttyös vidámság.
Hangulat-hozó!
Harmatos fű szálon gyöngy
Csillog, szívben nincs göröngy.

Virágos a rét,
Már százszorszépek nyílnak.
Szép színkavalkád!
Vidám korai séta
Pezsdítő, egész napra.

Jó stratégia
Hasznos, egészség védő.
Kór-megelőzés!
Ép testtel, és lélekkel
Stresszoldó ez – képlettel!

Dunatőkés, 2024 február 25.

Ostrozánsky Gellért: Nyelv-hajtások

Dicső múltnak gyökeréből
Sarjadnak még cserjék,
Ó-anyának hűs árnyékát
El nem felejtették.

Sejtek szintjén szeretete
A génekbe lett táplálva,
Mindegy neki milyen földből
Jön elő a hajtása.

Virágzik még sok-sok réten
Szép nyelvének zamata,
A magyarrá lett hű szíveket
Ősi forrás táplálja.

Hazafiak vére gyógyír,
Hősök lelke manna.
A nemzetnek igaz sarja
Nyelvét el nem hagyja!

Dunatőkés, 2024. március 15.

Ostrozánsky Gellért: Műanyag…

Műanyag a cipőm talpa,

Műkő porzik most alatta.

A palackozás üvegtelen

Mikor az italom megveszem.

Rákattantunk már a plasztra,

Rothadóban a föld alatta.

Itt terem a nagy kultúra

Fóliába csomagolva.

Ez a modern menő anyag;

Kinek kell már ami agyag.

Ahogy ma a kőpiramis,

Rejtély lesz a műanyag is.

Nem értik majd miért kellett

Fojtogatni a létteret.

\amíg reciklálni jól nem lehet\.

Vízkelet, 2023. január

Ostrozánsky Gellért: Május-tanka

Fák kérge mohás,
Nyirkos árnyék táplálja.
Élet-zöld színű.
Májusi szél esőt hoz,
Természetet így gondoz.

A hónap esős,
Könyörületes az ég.
Dús kalász szökken.
Ég-csatorna bőkezű,
Nem precíz és tervszerű.

Aranyat érő,
Eképp szól a szép mondás.
Igazolódott!
A csapadék jó dolog,
Hogyha a menny nem zuhog.

Zöldellő vidék,
Szép tájnak büszkesége.
Kenyér-érlelő.
Szántó földnek glória,
Szalmából van megfonva.

Orgona illat,
Esti párás csábítás.
Ámor-mámoros.
Szerte száll a szerelem,
Nyilak sebe szív-verem.

Dunatőkés, 2024 április 7.

Ostrozánsky Gellért: Haza-nyelvünk

(H-őseink emlékére)

Aggastyán a nyelvünk, korban érett bástya,
Alig akad néki, tán csak egy-két bátyja.
Kárpátok ölelik, szűzanya oltalma,
Itt a földön ez lett népünknek otthona.

Vitézek szelleme őrzi a mi szívünk,
Szabadság-békéért küzdeni nem félünk!
Hősök drága vére pecsétje a múltnak,
Haza szeretettől gyertyák lángra gyúlnak!

Őseink nyugszanak e páratlan földben,
Itt száll magyar lelkük rege medencében.
Édes anyanyelvünk él a génjeinkben,
Ez tesz egységessé földön,és a mennyben!

Pusztító csapások kovácsolták össze,
Nem veszett nemzetünk csalárd sűrű ködbe.
Egymás kezét fogva bátor lesz a lelkünk,
Összetartva világban soha nem veszünk!

Dunatőkés, 2024. március 14.