Pálóczi Horváth Ádám

Pálóczi Horváth Ádám: Sóhajtás és vallástétel

Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S tüzet, mely fagylaló borzadást tegyen?
Jer tapogasd! én azt mellyemben viselem,
Meleg jég, hideg tűz, a tilos szerelem.
Meleg jég, hideg tűz a tilos szerelem.
Oly keményszívűek sokszor a leányok,
Mint marpesszusi kő s parusi márványok,
Pedig lágy húsnak kell ott a szívnek lenni
Ahol minden nyílnak könnyű sebet tenni.
De én a lágyságot, nem a keménységet
Érzem, engem e tűz fagylal s ez jég éget;
Lágy is lehetsz szívem, ha mind hús lehetett
Vólna is ami már éltemben illetett.
Ah! de bár se kemény, se lágy ne lett volna
Szívem, hogy ennyi sok kín ne marcangolna;
Ah! könnyebb szív – könnyebb vér nélkül hagyatni;
Mint szeretni a hív szívet s nem láthatni.
Seb ez, s nagy tűz, égni, s meg nem emésztetni,
Csúfság amit Venus el szokott követni;
Sokszor egy-két órát megjutalmaz nappal,
S néha két esztendőt két lopott hónappal.

Pálóczi Horváth Ádám: Menőke a nagy gyűlésre

Menjetek hív követek! isten szent hírével,
Járjatok azon úton ezer szerencsével,
Melyen mint könnyű jutni dicsőség halmára,
Úgy nem újság lecsúszni kétség barlangjára.
A három magas hegyre hideg szellők fújnak,
Ezt a zivatart ugyan nem tarthatjuk újnak,
De mikor meleg nap süt s felleg fut előle,
Vigyázzatok, hogy ragya ne legyen belőle.
A haza most egy terhes menyecske formája,
Félő, hogy ha értetlen vagy sok lesz bábája,
Sok vipera van benne, hasát kihasítja,
Ami kis díszünk van is, meghomályosítja.
Adjon isten nagy erőt erős szívetekbe,
Buda dicső várába azzal menjetek be,
Erősítsék az egek okos lépésteket,
S békével hozzanak meg vissza benneteket.
Mi megáldunk titeket, ti viszontag minket,
Kérjük ott is, itthon is dicső egeinket,
Hogy a magyar örüljön, veszélytül ne féljen,
Ez a boldog kívánság: isten úgy segéljen!

Pálóczi Horváth Ádám: Búsuljon a ló, elég nagy a feje

De mit töröm fejemet? hiszen nemcsak engemet érdekelnek
A gond s a sok bajok is, ily szomorún mások is énekelnek.
Alig vagyon, aki oly nagyon örülhessen,
Hogy néha ne kesergene keservesen:

Vígasztalják magokat, ha találnak társakat a szegények,
Mint fáradtan utazó s egymásra találkozó jövevények.
Könnyebb a jaj, és a sok baj fogyatkozik,
Ha sokára bús társára találkozik.

Hát ezer bajomba is, ha még ezer volna is, vígan élek.
Tudok olyat eleget, akivel még életet nem cserélek.
Félre gondok! hoppot mondok, ha sántán is,
Hopp éjfélben! hopp ebéden, s vacsorán is.

Pálóczi Horváth Ádám: Magyar tánc

Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha neki bugyogót s félnadrágot varrnak,
De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

A franc tánc mind negédes, mind szeles a német.
Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet.
Melancholis az anglus szövevényes lánca,
Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.