Számtalan a marhád, az enyím is számtalan; úgy van:
Mert sok az, ami tiéd; semmi az, ami enyím.
1773.
Számtalan a marhád, az enyím is számtalan; úgy van:
Mert sok az, ami tiéd; semmi az, ami enyím.
1773.
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid kőltött beszéd.
Egyszer az oroszlány, a júh, kecske és tehén
Eggyütt vadászván, a bokros tőlgyfák között
Végre egy otromba-testű szarvast fogtanak.
Ottan az oroszlány, a vadat igazság szerént
Négy részre osztván, így kezdett ordítani:
Enyím az első, mert oroszlány a nevem;
Enyím a második is, mivelhogy erős vagyok;
Nagy az én hatalmam, azért enyím a harmadik;
Jaj annak! aki a negyediket illeti.
Így nyerte el a gonosz hatalom az egész vadat.
1765.
Nincs Isten-tagadó, vagy, ha van, pokol annak hazája;
Nincs: Isten-tagadót ott is hijába keressz.
1773.
Neptúnus vizinek kebelében látta Velencét,
Mellyet egész tenger mint fejedelmet ural:
Nossza no most fitogasd tarpéjai váradat (úgy mond)
S Mársod kőfalait Júpiter! égig emeld;
A tenger Tiberist, Rómát meghaladja Velence:
Isteni nagy remek ez, emberi munka amaz.
1760.
Sírj, oh szép Venus! és te, kis Kupído!
Széllyel sírjatok, oh kegyes személyek!
Mert nagy búba merűlt szegény leányom:
Megfosztotta halál szelíd verébtől!
Evvel múlatozott napott-napestig,
Ezt ő, mint szeme fényit, úgy szerette;
És méltán: mivelhogy kegyes leányát
Úgy esmérte, miként leány az anyját;
Ezt ő el nem hagyá, hanem körűle
Szökdécsel vala csak reá sisegvén:
Ennek szép kebelén kereste nyugtát.
Most már félve bolyong setét helyekben,
Honnan senki se tér megént világra.
Vesztél vólna el oh gonosz setétség,
Melly minden gyönyörűt befalni szoktál!
Oh kedves madaram miattad elvész!
Oh nem várt eset! oh szegény madárka!
Rajtad szánakodik kegyes leányom
Sírástól dagadott veres szemekkel!
1763.
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe tekéntesz!
Onnét néznének téged ezer szemeim.
1773.
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az égben;
Főldön elég házas van, de kevés szeretet.
1803 után
Mint jár az, aki hatalmas úrral osztozik,
Szépen mutatja e rövid költött beszéd.
Egyszer az oroszlán, a juh, kecske és tehén
Együtt vadászván, a bokros tölgyfák között
Végre egy otromba testű szarvast fogtanak.
Ottan az oroszlán, a vadat igazság szerént
Négy részre osztván, így kezdett ordítani:
Enyim az első, mert oroszlán a nevem;
Enyim a második is, mivelhogy erős vagyok;
Nagy az én hatalmam, azért enyim a harmadik;
Jaj annak! aki a negyediket illeti.
Így nyerte el a gonosz hatalom az egész vadat.
Elkészűlt sokféle hajóm a régi szokásként:
Hozzád is, Faludink! egy folyamodni akar.
Társaim azt mondják: Ne ereszd e partnak hajódat;
Nincs e parton ezüst, nem terem itten arany.
Mégis, hajócskámnak kormánytartója, te bíztatsz
Engemet, hogy fényes partra s aranyra vezetsz.
Nossza tehát, indúlj Faludim partjára, reményem!
Nagy magyar ő; te magyar versre fakadva köszöntsd!
Jól tudom én, amit kívánsz, azt nála találod:
Bátor aranyt nem kapsz, ő maga tiszta arany.
1763.
Példa beszéd, hogy férjének koronája az asszony:
Így a férfi király, de koronája nehéz.
1803 után