Sáfáry László: A falvak sarában térdig gázolunk

A falvak sarában térdig gázolunk,
és aszfalt simul lábunk alatt
a tarka metropolisokban.
Hajrá, Magyarország!
Rohanj, rohanj!
Az aszfalt alatt,
a sár alatt
a földünk vére felvidul.
Merész izom és tiszta szív él rongyos zubbonyunk alatt.

Hajrá, Európa!
Rohanj, rohanj!
Nemsokára barátok leszünk:
a föld, a fény, a gép, a gyár
és mi,
kik összefogóztunk a felgyúló világtájak alatt.
Hajrá, Földgolyó!
Rohanj, rohanj!
Robban az ócska világ!

Sáfáry László: Barátság

Most még éhség és vörösbor váltogatja napjaim színét.
Sokszor emelkedik öklöm
a milliók öklével együtt,
és sokszor vagyok magamban is.
De már messzi időkbe hajlik életem,
boldog aratások és szerelmes órák énekei közé.
Szeressetek engem,
súlyos életünk fiatal vándorai!
Harc az én életem értetek is,
és mellettetek talál engem
az öröm és a szomorúság.