Szini Gyula: Hajnali dal

Hajnali hintók, hajnali nők…
bor, virág, mámor szép lányai…
Ablakom alatt suhannak el
pezsgős lakomák foszlányai.

Virrasztó szemem fáradt, vörös,
kezemben renyhén ül a tollam…
Ó be hamar elszáll idő… élet…
Kosár virág, mely vízbe csobban…

Két kicsiny ágyban két kis fiam,
álmukat lesem lábujjhegyen…
Hintó, virág, nő, prém, pompa, pénz
és az áldásom övék legyen!

Nyugat, 1913/21. szám

Szini Gyula: Kenyérdal

Nappal démonok űznek,
gondok láncára fűznek.
Kenyér után a hajsza
idegeim fölajzza.
Mindig a fillér hajszol,
csábit, rémképet rajzol,
vén keritőként kisért,
biztat, hízeleg és sért.
Nem szabad fölöset vennem,
nem szabad jóizün ennem,
nem szabad betegnek lennem,
nem szabad soha megpihennem.
Hajrá! futok mint ördögszekér
és mellettem elsüvít az élet.
Cafatokban rongylik le rólam
szépség, erő, ifjuság, lélek.
Jaj! nyomomban a gondszántotta tenger…
Ó én szegény ember!

*

Éjjel fúriák űznek,
sóvár keblükre tűznek,
előlük nincs futás,
nincs menekvés, kijutás.
Kenyér után a hajsza
idegeim felajzza.
Csukott szemmel is ártok,
álmom: születő átok.
Engem a fillér hajszol…
és mig te nyugton alszol,
ellened tervet szövök!
Jaj! ha majd hozzád jövök!
Nem szabad énbennem hinned,
Kicsalom utolsó inged
és mit haza kéne vinned,
elcsenem árva fityinged.
Hajrá! fuss, menekülj előlem,
Gonosz vagyok mint maga az élet,
pozdorjává zúzom, ami szép,
ami gyöngéd, amiben van lélek.
Jaj! nyomodban a gondszántotta tenger…
ó te szegény ember!

Budapest, 1911., megjelent: Nyugat, 1911/19. szám

Szini Gyula: Ad Vocem: Isten

Én nem levelezek többé holmi
szegény golyhókkal:
Vezérigazgatókkal, királyokkal…
Nagyuram,
Te hozzád fohászkodom.
Imádjalak
Zsidó, keresztény vagy: mohamedán módra?
Hogyan parancsolod?
Csillagos éjszakákon
Tractatusi nyelven zengjelek,
Mint ama nagy optikus és csiszoló,
Baruch Benedikt Spinoza?
Uram,
Téged hívlak,
Téged kereslek,
Nem lévén egyéb keresetem…
Uram, jöjjön el a te országod!
Legyen meg a te akaratod!
A földön is, nemcsak a menyben!
Fordítsd el orcád
A nehéz vasipartól,
Az acéltröszttől,
A jelszavas hazafiaktól,
A kegyszer-kereskedőktől,
A történetíróktól,
A rendjel-gyárosoktól,
Dinamit helyett
Uj kenyeret találjanak ki az emberek,
Rádiótelefon helyett
A szivek heterodyn-kapcsolását
És a bolond Vladimir
Ne forogjon kremli sirjában!
Ne adj Nobel-dijat
A kopasznak,
Inkább kenyeret
Az igaznak.
Egy kis vaj is legyen rajta…
Ne csak a hatalmasok fején!
Uram,
Oly tiszta,
Világos,
Egyszerü…
Igaz vagy,
Mint a Nap!
Miért értenek hát félre?
Miért vakok vezetik a világtalan világot?
Miért kell a hazugságok
Kormos üvegén át nézni téged?
És akik látnak,
Akik tüzedből mások számára
is lopnak,
Miért vergődnek
Prometheüszként
Láncok közt
A kopár sziklán?…
Uram,
Én ma bohócsipkával fejemen
Imádlak,
De ha elnémul csörgettyüm,
Ha majd egyedül leszek,
Sírni fogok.
Aki könnyezik:
Imádkozik…
Hullnak majd könnyeim
Mint a meleg záporeső,
Amelyen át
A te jóságod
Süt keresztül…
Quod demonstrandum erat.

Nyugat, 1933/12. szám

Szini Gyula: Éjjel egyedül a kávéházban

Izzadnak az ablakok.
Tél van. Hajnali kettő, három…
Álomfárosz: cigarettám füstje…
Kék selyemtorony…
Minden leheletre ing, hajladozik…
Koffein illat…
Illustration… Graphic…
Studio…
A konyhán rézkondér csörög…
Álmos főpincér filléreit rakja
Márványasztalra, mint komoly,
játszó gyermek…
Oh, mit keresek én itt,
Éjszakák, betük szerelmese?…
Az Élet
Oly messze van tőlem…
Mint paripa
A lebukott lovastól.
Lebuktam.
Hol száguldhat már az én
lovam!…
Nélkülem!…
A hires akadálylovas
Most ül az árok szélén
És nadrágját öltögeti
Megmaradt cérnával
Keservesen…
Mert élni kell tovább
És lyukas nadrágban
Nem lehet mutatkozni
Emberek előtt…
Miért maradtam le? Hogy is
történt?
Az elsők közt futottam…
A ló volt gyönge, vagy a karom, kezem?
Lám sorra beérkeznek
Jimmy, Johnny, Jack, Sam
Nem is nagy legények,
Játszva vertem volna őket…
De jött az a nagy vihar
Épp szembe…
Én megijedtem… a cikázó villámtól…
Égzengéstől…
Természettől félénk vagyok…
Megzavart a nagy, hiú lárma,
Véres, fölbukó holttestek…
Emberek, testvéreim!…
Megzavarodtak idegeim,
Elfátyolosodott tekintetem,
Ujjaim meggyöngültek…
Elvesztettem fejem…
Lezuhantam…
Nincs mentség! Ugy kell nekem!
A lovas csak előre nézzen…
A célkarika!…
A többi mellékes.
Lovas, ne légy ember!
Sarkantyuzd lovad: Előre!
A birkanyájjal, amelybe belecsapott a mennykő,
Ne törődj…
Birkanyáj…
Más pásztor másfelé terel,
Összeszedi, megnyugtatja…
Néhány millióval kevesebb birka?
Mi az ennek a nagy akolnak?…
Oh be késő bölcseség!…
Én elestem…
Sár, piszok, szegénység…
Háromnegyed három!!…
Pincér, fizetek!

Nyugat, 1933/12. szám