Teleki József: Igaz barát képe

Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még,
Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég,
Akit a barátság szent tüze úgy éget
Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget;
Akivel aranynál tisztább szereteti
Barátjáért maga hasznát megvetteti;
Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,
Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért;
Maga javát önként s bőven osztogatja
Barátjáét mint a fösvény kuporgatja,
Egyszóval akinek nem lészen magára
oly gondja koránt is mint a barátjára,
kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet
kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett.
Azt a késő világ hogy jól megdicsérje
s dicséretét mégis érdeméhez mérje
elég dicséret lesz, ha tartja méltónak,
hogy hívja második Málnási Lászlónak.

Teleki József: Ez megesküdt szép pár…

Ez megesküdt szép pár reád az áldásom,
Sőt boldogságtokra ez tanácsadásom:
Akármit beszéljen a pap, ne higgyétek
hogy elfelejteni az esküvést vétek.
Sőt én arra kérlek, hogy felejtsétek el,
ahol szeretet van, ott egyéb lánc nem kell.
Másként is a hitlés igen gyenge kötél,
A szeretet nélkül könnyen viszi a szél,
Azért ez nálatok örök szállást végyen,
s így az esküvéstek haszontalan légyen.

Teleki József: Aranka Györgyhöz

Te kértél, s kedvedet tölteni fő gondom,
Azért verseidről mit tartok, megmondom:
Látok elmét, tüzet, s ékes magyarságot,
De szeretnék látni több ártatlanságot.
Megbocsáss, barátom, az a természetem,
Hogy a rosszat, azért mert szép, nem szeretem.
A legszebb gyümölcsben csömört szerző féreg,
S a méz közt is gyakran lappang gyilkos méreg.
Az igaz kegyesség s tiszta erkölcs nagy kincs,
Annak gyökerére lassu mérget ne hints,
Én nagy tisztelője vagyok a szép nemnek,
S szépséget nevelni tartom nagy érdemnek,
S amitől az arcát szépitő szemérem
Romolhat, egészen dicsérni nem mérem;
Sőt amit ártatlan fiam és leányom
Nem olvashat bátran, magam is elhányom.
Bezzeg amely szépen, ha olyan jól szólnál,
Akkor nem Aranka, hanem arany volnál.