Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!
Nem vész el már, ha eddig el nem veszett.
Hervad régi búnk és bánatunk, –
Ejhaj, ujra élünk, vigadunk!
Tud szeretni a magyar szív igazán,
S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám?
Érted élünk, égünk, lángolunk,
Érted honfi szívvel áldozunk.
A bús magyar nevezetről leteszünk,
Büszke magyar ujra már a mi nevünk;
Büszkén félre vágva kalpagunk,
Hej, mert ujra fénylik csillagunk.
Visszavettük a nemzeti ősruhát,
Gyöngyek vagyunk ujra, mint a gyöngyvirág.
Éljen a szép magyar viselet –
Korcsvér, aki idegent szeret.
Magyar szivet magyar dolmány takarjon,
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon,
Magyar szívben magyar bátorság:
Ejhaj, boldog lesz Magyarország!
