Fák levelén, arany szalmán
Hűs szél suhan finom nesszel.
Szivemre hullt szép hangulat
Megfogott és nem ereszt el.
Könnyű bilincs csörren rajtam,
Szabad vagyok — láncra verten,
Aranyával nap hinti be
Szemem, szám és szivem lelkem.
Rámnevetnek sor bokorból
Bab, borsó meg krumpli, lencse.
Fonál nyúlik, mint napsugár,
Végén pók csüng: jó szerencse.
Feszülő kék égi tájon
Gólya libeg lomha körrel.
Remegő kék bokor alján
Libánk motoz piros csőrrel.
Eső esett. Fa levelén
Nap sugara meg-megcsillan,
Hulló csöndben fürgén, puhán
Fecskék acél teste illan.
Föl az égre bár szállhatnék
Sok csodától lelkesülve
Csókot dobnék e világra
Felhő csipkés szélén ülve
Zengő kedvvel rádobolnék
Kéklő égi ablakokra,
S vidám szívvel ráköszönnék
A kifestő csillagokra.
