Sonet tizennégy versű lantos Ének:
Áll öt s fél jambusokból alkata;
Elő négy s négy rímet szoritgata
Kaptába; hátul hármak tétetének.
Négy négy után megtörni kell felének,
Három köztt hátul váll indúlata,
Ha így víg Gondolatja juthata
Formát a Dallok kedvest lelhetének.
De gondunk légyen him s nő versezet;
A név s igének könnyü felváltása;
A tiszta hang, hogy víg legyen folyása.
Gondunk, rím több tagú fogjon kezet,
Mely hogyha jó s szép végre elvezet,
Sehol kis Énekünknek nem lesz mássa.
