Verseghy Ferenc: A’ Győzhetetlen Szív

Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, ‘s repdez szivedhöz?

Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.

Verseghy Ferenc: Az el-hagyattatott

Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints haszna! nem gondol ohajtásiddal.
Ki-zárt szerelméből, ‘s meg-szegvén hitét
el-adta szivét.

Meg-tsalt! ah! de még-is érzem szivemben,
örömmel maradnék tsalárd ölében.
Tsúfol, ‘s nyilván mondgya, hogy nem kell szivem,
még-is kedvellem.

Minek a’ genge sziv Aszszony nemünknek,
ha szive ily kemény a’ Férfi nemnek?
Tanitsd, ó természet! őket hivségre,
igaz hivségre.

Verseghy Ferenc: Papagéno

Eggy lyánka, vagy menyecske
kell Papagénónak.
Csak illyen gerliczécske
tehetne boldognak.

Melly bölcsen, melly édesen élnék,
sok herczeggel meg nem cserélnék,
ha volna ölemben eggy szív,
melly férje’ szerelmében hív.

Nincs lángomat a’ ki megszánnya,
melly szívemet fellegig hánnya?
Ah! ennyi leányka közül
szavamra csak eggy sem hevül.

Ha lángomat senki sem ójtya,
még mellyemet végre megfojtya.
De csókol eggy asszonyi száj,
egyszerre meg semmim sem fáj.

Verseghy Ferenc: Klóris a’ Fülemiléhez

Te gallyas fáknak bús lakossa
e’ gyöngyös forradékok mellett!
Ne menny el, kérlek, e’ beregből,
te édeshangú Fülemilétske!
Alexis eljön nemsokára.
Olly szépen, olly keserves hanggal,
nem énekelsz te, mint Alexis;
tanúlly meg tőle énekelni,
oh! vajha ő viszontag tőlled
szeretni megtanúlna!
Mert! ah! Alexis’ szíve,
oly hűven, mint te, nem szeret.

1793.

Verseghy Ferenc: Panasz

Ah! el-hagyott! oda minden reményem
Külső szivnek el-adta szerelmét,
nem néz reám, nem halgat, ha beszillem
szivemnek keservét.

A’ sürüben, hol senki nem láthat,
biró nélkül naponkint kesergek,
Ekho maga nyögve ád viszszont szókat,
ha sirok, ‘s éneklek.

Tsak egy szóval, o! tsak egy tsókotskával
vigasztally meg még egyszer Laláge!
Osztán temess, ha tetszik, uj társoddal
koporsóm méllyébe.