Mely szép neved van mennyei harmatok
Szüléje! Mégis szebbek az érdemid.
Arany kocsidból intesz, és fut,
Futva fut, a lator éj setéte.
Fény és kiesség jő veled: életet
Adsz s vígasságot: tégedet e való
Jóért az ártatlan madárkák
Hálaadó szavaikkal áldnak.
Nem félik a körmös denevér fogát,
S a vért eresztő vércse dühös szemét;
A fényre húnyorgó bagolynak
Rút huhogásain általestek.
De változások közt forog ami van;
Csak a teremtő szüntelen egy, s az ő
Törvénye: állandót kivűle
Más hatalom nem ad e világnak.
