Feketében jár az utcán,
Feketében, gyászosan:
Hanem azért a ruhája
Libeg-lobog csinosan.
Halovány is, szomorú is,
Mint a felhők csillaga:
Hanem azért mégis oly szép,
Mintha csak mosolygana.
Az esküdte férje sirján,
Hogy örökké gyászt visel:
Hanem azért néha-néha
Ajkán mosoly lebben el.
Szive erős… megtanitá
E nagy szóra: türelem:
Hanem azért meg-megdobban
E szép szóra: szerelem.
Nem nap a költészet mely mindent eláraszt
Fényes világával földön és az égen,
Mely mindent fölfed és mindent ugy mutat, mint
A természetben van szépen vagy nem szépen.
Holdvilág az csakhogy forró sugarakkal;
Sokat sötéten hagy, sokból alkot szebbet:
Itt omladékokat épit templomokká,
Amott bitófából formál szentkeresztet…
Rég voltam e házban, nagyon régen,
Rég eltűnt már az én gyermekségem.
Akkor laktam én itt s boldog voltam,
Örömem telt fákban, virágokban.
E kert őszirózsákkal volt telve,
Nem tudom már mit szerettem benne,
De sírhatnék ha emlékszem róla…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
Oh a világ! mit láttam én abban!
Elkérték a lelkem, én odadtam,
Mosolygó szép virág volt e lélek,
Illatában angyalok fürdének:
Visszaadták már… de összetépve,
Nincs rajta egy sértetlen levélke:
Mért hallgattam a baráti szóra?…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
Dobog a szív, majdhogy meg nem reped,
Bágyadoznak a ragyogó szemek,
Lassan piheg már a fáradt kebel,
Sohajtozna, de alighogy lehel,
S meg-megreszket a nagy fájdalomtól,
Mint a lomb, mely őszi szélben elhúll:
Szép szemek, bár ne láttalak vóna!…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
Lengesz, lengesz öröm lobogója,
Ragyog rajtad boldogságom csókja,
És követlek akármerre lengesz –
A pokolba vagy fel az istenhez…
Mindhiába! nem volt az egekben
Az a régen látni vágyott szellem…
Lengesz, lengesz gyásznak lobogója…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
Rég bolyongok már én az életben,
De e kertet soha nem feledtem.
Hegyek ormán, a völgyek kebelén,
Lenn a rónán, mindenütt járok én,
Integet rám ezer ékes virág,
Szórja felém csábitó illatát,
De már későn, már hiába szórja…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
Ha még egyszer felvirúlnál nékem
Régi kertem, régi kedvem szépen,
Ha még egyszer mosolyogna orcám,
S nyájas öröm te szólanál hozzám,
Ha még egyszer gyermek tudnék lenni,
Avvagy mindent, mindent elfeledni,
Jőj vissza még, oh szép kor! egy szóra…
Őszirózsa, fehér őszirózsa!
