Nem jó tűzzel játszani, – abból baj lehet;
Kis szikrából, parázsból – lesznek nagy tüzek;
Vigyázni kell, mert a ház, hogyha lánggal ég,
A gazdája elveszti – benne mindenét,
Persze jönnek tűzoltók, de mi haszna már!
Talpig leég ám a ház, – s szörnyű nagy a kár.
Zigány Árpád versei
Zigány Árpád: Szegény Bodri
Jaj, jaj, szegény Bodri kutya
néked ugyan megesett:
Ez a kecske, haragjában,
a szék alá kergetett.
Ejnye, ejnye, Bodri kutya,
nem szégyenled magadat?
Gyáva kutya az, amelyik
kecske elől megszalad!
Zigány Árpád: Félrecsapom a süvegem…
Félrecsapom a süvegem,
én vagyok a nagy legény;
Ha rágyújtok, a királylyal
sem igen cserélek én;
Szörnyü jó a dolgom nékem,
a kis gazdám is szeret:
No, mert tudja, bármit kérdez,
én okosan felelek.
Zigány Árpád: Zúg a tenger…
Zúg a tenger, haragos az árja,
Szél és vihar süvöltözve járja;
A hajósnép az életét félti,
Mert a tenger a tréfát nem érti;
Az albatrosz kiterjeszti szárnyát,
Sikongatva szeli a víz árját:
Gyorsan repül viharban és szélben,
Kedve telik a szörnyű veszélyben.
Zigány Árpád: Tente baba…
– Tente, baba, tente,
Aludj szivem szentje!
S addig-addig ringatja.
Míg csak el nem altatja.
Zigány Árpád: A hóember
Télen van csak hóember:
ez azt’ fúra legény!
Pipát tart a szájában,
kalap van fején;
Pajkos fiúk csinálták,
Tiszta hóból formálták:
De csak addig él,
Amig tart a tél;
A nyár forró melegén
menten elolvad szegény.
Zigány Árpád: Édes apa…
Édes apa könyvszekrénye,
könyvekkel van tele:
De jó lenne, ha kedvemre
turkálhatnék benne!
Egész csomó képes-könyvet,
tündér-mesét vett meg:
Gyula bácsi írta mindet, –
de szépek lehetnek!
Zigány Árpád: A lármás libák
Jaj, de szörnyű lárma ez,
tépi a fülem:
Szinte kábulok bele,
szédül a fejem;
Két jó torkú, gágogó
liba teszi ezt:
Soha nem hallottam én
ilyen szörnyű neszt!
Zigány Árpád: De szép fészek…
De szép fészek! – négy tojás van benne:
Ha kiszedném: – ejnye, de jó lenne!
Hazavinném, a tyúk alá tenném,
Mind a négyet szépen kiköltetném:
Fölnevelném a szegény árvákat,
Szeretném az apró szalonkákat.
Zigány Árpád: Az elefánt
Nagy orrmányu állat ám az elefánt:
De csak ne félj tőle! – mert senkit se bánt;
Nagyon szelid állat, okos, engedelmes,
Ha jól bánnak vele, nem is veszedelmes.
Nincsen nagyobb állat a föld hátán;
Apró kis tornyot is elbir széles hátán;
Lovagolnak rajta, terhet raknak rája,
Szóval ezer hasznát veszi a gazdája,
De csak Indiában lesz egészen szelid:
Afrikában nem az, – ottan még üldözik;
Hófehér agyarát szépen földolgozzák,
S elefánt-csont néven forgalomba hozzák.