Jer, menjünk ki az erdőbe, kis fiam,
Ott magány van, ott nincsenek annyian,
Olyan puha, olyan tiszta ott az út,
A világé meg göröngyös és hazug.
Isten minket szeretettel megáldott…
Kerüljük ki ezt a kaján világot,
Oly irigylett minden tiszta boldogság,
Oh a gazok kilesik és elrontják.
Elvették már tőlem, a mit lehetett,
De megmaradt ez a kettős szeretet,
Mit elvettek, az még nekik nem elég,
E kincsem’ is, ha lehetne, elvennék.
Jer kis fiam, menjünk ki az erdőre,
Ifju leszek igy melletted előre,
Veled futok, veled tépek virágot,
Elfeledjük ezt a csunya világot.
