Pá, pá, kedves Sárika,
Holnap megy a bácsika
Messze… messze… messzire…
A világnak végire.
Nem fogunk már karikázni,
Hintókázni, kocsikázni.
Már én többet el nem bujok,
Egy kis sipot meg nem fujok,
Nem mesélek Sárikának,
Mert elvisznek katonának.
No, ne sirj hát, muczikám,
Kis galambom, Sárikám!
Csókolom a jó szivedet,
Kis kacsódat, kék szemedet,
Visszajövök én megint,
Csak elmegyek egy kicsint
Katonásdit játszani,
Árkot, bokrot ugrani.
Elvinném én Sárikát is,
Nagyanyát is, apukát is,
Hej de mikor nem lehet!…
Arról senki sem tehet.
Tyüh pedig de szép dolog!
Örömembe táncolok,
Voltam én már másszor is,
Elmegyek még százszor is.
Jaj ha látnád Sárikám,
Milyen szép lesz a ruhám!
A kabátom, mint a hó,
Rajta pityke, ragyogó.
A nadrágom kupikék…
Isten tudja, hogy mi még!
Szép bakancs lesz lábamon,
Egy nagy bornyú hátamon,
Czifra puska vállamon…
Ugy bizony, kis angyalom!
Jaj de szép lesz majd, midőn
Játszogatunk a mezőn:
Jobbra-balra fordulunk,
Lépdegélünk, szaladunk,
Földre fekszünk hirtelen
És fölugrunk sebesen,
S egy percz alatt sorba állunk,
Várjuk: mit mond kapitányunk.
Parancsára térdelünk,
Föltartjuk a jobb kezünk,
Ujra talpra ugrosunk,
Bukdosunk és futkosunk
Egyenesen, kanyarogva,
Egy csomóba, csapatokba,
Addig-addig, hogy végtére
Rábukunk az ellenségre.
Akkor aztán van melegünk,
Rettentően veszekedünk.
Hallanád csak, Sárika,
Hogy harsog a trombita!
A dob pörög, a kard csörög,
Ágyu dörög, föld dübörög,
Mérgesen szól a sok puska,
Megszalad a csunya muszka,
A lovasság ad neki:
A pokolba kergeti,
Van is aztán örömünk,
Danolunk és nevetünk.
De egyszer csak, Sárika,
“Vigyázz!” – szól egy bácsika.
S a sok vitéz mind ugy áll,
Mint a… mint a… gyertyaszál.
Nemsokára hangzik a
Szép katona muzsika,
Parancsolják: “jobbra nézz!”
Arra néz a sok vitéz.
Tudod, ki jön, Sárika?
Hát a király bácsika!
Egy gyönyörü pej lovon
Végig vágtat a soron.
Kisérői fényesek,
Bárók, grófok, herczegek,
Nagy bajuszú katonák,
Generális bácsikák,
Tollas csákó fejükön,
Arany, ezüst mellükön.
A király most hirtelen
A sor előtt megjelen,
Dicséri a bátrakat,
Csillagokat osztogat.
Hogyha nekem ád: majd kérek
Teneked is ám egy szépet,
Megmondom, hogy jó leány vagy,
Ugye igaz, Sárikám, az?
No ne sirj hát, muczika,
Visszajön a bácsika,
Akkor megint karikázunk,
Hintókázunk, kocsikázunk,
A lugasba elbujok,
Egy kis sipot megfujok.
Megtalálsz majd nagyanyával,
Herminkával és Linkával.
Kis mise, nagy mise!
Akkor lesz még sok mese!
Holnap megy a bácsika,
Pá, pá, kedves Sárika!
